Egy ember akit nagyon szerettem...

Ezen a napom sok gondolat cikázott a fejemben ebből volt benne sok rossz ami megtörtént ...
És elgondolkodok rajta hogy mért pont velem történt meg...mért pont Ő akit a legjobban szerettem a mamám volt....Kedves volt,mindenki szerette ... de mégis pont Ő...szigorú volt velem...de csak jót akart és én ezt tudtam...minden este sírtam mikor megtudtam....(...)megtudtam hogy rákos...a lapot amin leírták eldugtuk előle...hogy ne tudja meg mekkora a baj...szerettük volna nagyon ha meg gyógyul.. reménykedtünk benne hogy felépül...minden este mellébujtam és simogattam a hátát ...alig volt 40kilo...a rák teljesen tönkretette...de én bíztam benne hogy felépül...de egy nap felkeltem...apukám zokogott mikor a munkahelyét felhívta hogy nem tud aznap bemenni...minden mondatának felénél összecsuklott hangja...tudtam hogy mama MEGHALT...nincs többé az a kedves nő aki minden reggel felkeltett és megsimogatta a hátam hogy menjek suliba...apu mellém feküdt átkarolt és elmondta hogy a mamám összeesett a konyhában...összekuporodtam és csak sírtam...
minden emlék emit vele töltöttem nagyon fontos nekem...de többé nem lehetek vele és olyan rossz...utoljára a koporsó felett állva láthattam....ugyan úgy nézett ki mint amikor utoljára láttam...fehér selyemkoporsóban feküdt nagyon szép volt de mégis nagyon fájt....3órán keresztül álltam és sírtam felette...mikor jöttek hogy elvigyék a koporsót papám megfogta a kezem és megkezdődött a temetés....szörnyű volt...mindenki minket nézett ahogy búcsúztunk tőle...nagyon szeles nap volt...még máig nagyon nehéz felfogni hogy többé nincs MAMÁM.