Hát nem mindig voltam ilyen…Árnyéka voltam önmagamnak
sokáig nem barátkoztam senkivel…féltem a plüsállatoktól..(3 éves koromban)
>>>fiús voltam ezért sokan nem szerettek velem játszani.
9 éves koromig anyummal aludtam mert féltem bár sok már ok van amiért anyukámmal aludtam pl:5évesen epilepsziás lettem(Az epilepszia az agyban kialakuló betegség, melyet legalább két alkalommal előforduló, spontán jelentkező, más betegséghez nem köthető görcsroham határoz meg. A görcsrohamot egyes neuron csoportok kóros, a gátlóhatás alól felszabaduló ingerületvezetése váltja ki. Közvetlen kiváltó oka az agy elektromos túlműködése, illetve zavarai; a beteg a roham ideje alatt történtekre nem emlékszik vissza.)
Ez elég szörnyű betegség…5évesen azt se tudtam h mért vagyok annyit korházba…sajnos elég kis szürke egérke voltam kicsinek…féltem a társaságban..soha semmit nem fogadtam el mástól.
10éves koromig korházba vittek anyámék aztán 11éves koromban lekellet szoktatni a gyógyszerről…elmúlt az epilepszia.örültem neki…de egy ideig alig lehetett hozzám szólni mert mindenen hamar felkaptam a vizet…lehet az epilepszia miatt volt mind1..
11éves koromig mást se csináltam csak rajzoltam tv-éztem
Rajzolástól jó kedvem lett…és van tehetségem is…azt mondják..12évesen meg halt a mamám akit nagyon de nagyon szerettem mivel szinte minden napom vele töltettem…mikor meghalt akkor magamba zuhantam…nem éreztem h van miért élnem…12évesen nem tudom mért járt ilyen a fejemben de így éreztem….és mióta meghalt a mamám nem szeretek rajzolni se…soha nincs gondolatom mit rajzoljak…0.O 13évesen jöttem rá kik az igazi barátok..
de még az igazi barátok se tudják mindezt amit leírtam itt..
Kicsinek képzeletvilágban éltem…semmi rosszra nem gondoltam….
Köszönöm h volt időd elolvasni ezt az apróságot<3
ja és ez nem sajnáltatás….csak az igazi gyerekkorom amit eddig csak kevés ember tudhatott….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése