Soha nem gondoltam volna hogy
senkit nem érdekel az életem...
De most tudom h tényleg nincs aki
szeretne vagy legalább törődne velem...
Egész nyáron itt ültem a gép elött vagy
anyumnak segítettem...senki meg nem
kérdezte volna hogy:-Milly nem jösz ki
sétálni...vagy -Ne menjek át...?
na nem baj...nem is baj..2hónap alatt esetleg
több...meg tanultam hogy nincsenek barátaim.
Egyedül maradtam mint a kisujjam...
Érdekes nem egy ember mondta hogy:
-Milly. de jó lenne veled találkozni ...tökjófejvagy.
De senki nem tenné meg hogy lejön hozzám..
jó megértem h nem ér rá de akkor is...a legjobb
barátnőm se kiváncsi rám..
nem is csodálom egy bunkó faszszopó vagyok...
mindenki csak mondja hogy szeret,imád....
senki nem gondolja komolyan...szerintem mindenki akkor mondja hogy szeret ha
meg ismert...nem akarom hogy többet "csalódjanak bennem" sokan azt mondják bunkó
vagyok ... de sok ember szerint nem ....ezért nem tudom kinek higgyek...szart se ér az
életem...mért? azért mert nem engednek sehova...nem mehetek sehova...nem csinálhatok semmit...ha netezek az a baj ... ha segítek az a baj... ha szeretek valakit az a baj ha nem az a baj
minden elvárásnak nem tudok megfelelni...nem lehetek "tökéletes"még akkor se ha szeretnék.
ugy érzem azok akik számítanak nekem leszarják a fejem...
Sajnálom hogy Élek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése