Szeret.....?

Hát .... mitmondjak?! Sok érzés kavarog bennem... BÁNAT....SZOMORÚSÁG....FÁJDALOM...
BOLDOG is vagyok...meg NEM is... Mért?!
Azért vagyok szomorú mert tudom soha nem lehet az enyém...hiába szeretem mindennél és mindenkinél jobban...Ő egy másik lányt szeret... engem pedig csak barátként "szeret"... És az rohadtul fáj...már annak is nagyon örülök ha megkérdezi mi bajom..vagy mizu vagy hogy vagyok...
És azért vagyok boldog mert legalább barátként szeret...gondol rám...és ez nekem most elég...nem eröltetem hogy szeressen...mert az tudom hogy nem jó
...szeretem nagyon...de sajnos ő nem=/vagyis nem érzem...
annyira aranyos meg wááá...mikor vele beszélek jó kedvem van...nem olyan sima jó kedv hanem elmagyarázhatatlan...nem olyan mint mikor egy barátommal hülyéskedek és jó kedvem van ez egészen más...

Úgy gondoltam ehhez az egész sztorihoz ez az idézet illik...:

"Rámosolygok, az arcára
nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom
mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok
legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."